7. rész

- Oh, milyen tiszteletlen vagyok. Be sem mutatkoztam. Az én nevem Matt. - nyújtotta kezét.

- Dorothy.. - böktem ki halkan.

- Nem fog veled kezet fogni Matt.. - válaszolt Nick.

- Bocsánat hölgyem! - vigyorgott rám óriási mosolyával.

Miközben tartottunk a fényfelé elhaladtunk több szoba mellett.. és hajtott a kíváncsiság így folyamatosan azokban kutattam valakit..

Ez volt a legrosszabb ötlet amit valaha elkövettem. Az egyik ilyen helység kisebb volt mint a többi még is "mozgalmasabb"

Hangokat hallottam.. a fájdalom hangjait. Lemaradtam a többiektől, vonzott a szoba. Bentebb léptem.. hirtelen pici fények gyúltak egy operáló szék mellett. Végig simítottam az erős bőrt ami feszült a négylábú felett.

Pislákolni kezdtek a pici lámpák és minnél többet pislogott annál többet láttam.. Egy orvos állt a lány mellett aki idegesen feküdt. Szemei ki voltak feszítve néhány felszereléssel. És akkor a nő elővett egy ezüst "pálcát" és a fekvő lány szeméhez közelítette.. és akkor.. :

-  Hagyja abba!! - ordítottam az asszonynak aki ugyet sem vetett rám és folytatta tovább dolgát.

Nem bírtam nézni.. már az én szemeim is fájtak az láttán..

Cselekednem kellett.. de egyszerűen féltem. Összekuporodva sírtam és gyorsabban vettem a levegőt.

A nő szemei rámszegeződtek.. felemeltem a fejem.

- Mi az te rohadék? - ordítottam.

Bárcsak ne mondtam volna az utolsó szót.. ugyanis a reakciója nem épp a legfényesebb volt..

Felálltam, ahogy csak tudtam futásnak eredtem. Nem tudtam merre tartok vagy hol vannak a többiek.

Rohantam minnél távolabb attól a szobától reménykedve, hogy jobb helyre találok. Ám mikor pihenni tértem oldalra nézve millió kéz árnyéka tünt fel mellettem.

- Nick!!!!! segítség! - sikoltoztam.

Tudtam nem igazán lesz ettől jobb, hisz csak felhívom magamra a figyelmet még jobban, de muszáj volt jelt adnom.

Csak rohantam előre várva hogy a sötétség eltűnik és meglátom a fényt.

Akkor épp belerohantam az engem kereső Mattbe.

-Te meg merre bújkáltál szépség ? - vette elő újra vigyorát.