11. rész

Nick neki rontott és öklét erősen ütötte Matt fejének. Újra és újra amikor a kiabálásomra leállt.. A férfi csak nagyokat nevetett Nick tettein bár orrából dőlt a vér.

Megfogtam a vállát és elhúztam Matt pólójától hisz még mindig azt szorongatta.

- Miért tetted ezt velem Dorothy ? - szorította össze fogait.

- Ezt kérdezhetnéd magadtól is.. - indultam.

- Hova mész? - figyelt fel Matt.

- Összepakolok és elmegyek innen. Biztos van még jó sok ilyen intézmény.. végül is vak vagyok még mindig neked köszönhetően. - fordultam vissza.

Nick sóhajtott.. tudta, ha egyszer a fejembe veszek valamit az úgy lesz. Elakart utánam indulni...

- Nick.. te ne menj, szerintem van egy kis dolgunk egymással. - vigyorgott.

Ha nem léptem volna közbe.. Nick valószínű már nem élne.

- Ne Matt.. kell a segítség és már  kel fel a nap. - vetettem fáradt tekintetet rá.

A férfi bólintott majd odalépett hozzám.

- Még találkozunk, itt kell maradnod velem. - nyomta homlokát enyémhez.

- Nem tehetem..

- Még én is itt vagyok.. - idegeskedett Nick.

Akkor utoljára szemügyre vett sötét szemeivel.. majd "haza" indult.

Nick mellettem vonult fel a lépcsőkön majd a szobámba segített összeszedni a holmim.. aztán eljött a búcsúzás ideje. Csak ültünk az ágyon.. szótlanul.

- Indulnom kell.. David hamarosan értem jön. - álltam fel.

Akkor ő odasietett hozzám...

" Maradj Velem.. "

- Te lennél az utolsó ok akiért maradnék..