22. rész

- Miért Matt? - sírtam el magam.

- Én csak megakartalak védeni önmagadtól..

Láttam szemeiben a félelmet és azt is, hogy az igazat mondja akármennyire is hihetetlennek hangzott.

- Mit tettem? magyarázd el kérlek.. - töröltem meg könnyektől ázott szemem.

- Minden ekkor kezdődött Dorothy.. ezért hoztalak ide, hogy megérthesd, de talán hiba volt..

- Mond el kérlek.. - könyörögtem.

- Ismertelek.. te voltál a legcsodálatosabb lány a főiskolán. Mindig mosolyogtál, de furcsa módon az emberek ezt nem kedvelték és egyedül voltál.. annyira egyedül. Egyszer aztán vettem a bátorságot és odasétáltam hozzád. Beszélgettünk majd mindennap mellém ültél ebédkor. Többet találkoztunk a sulin kívül is.. mit ne mondjak. Azt hiszem beléd szerettem, viszont te nem vagy egyedül a testedben.. minden igaz amit láttál. Mindent dolgot tetettél én pedig rajtakaptalak. Megtudtam, hogy irányít egy sötét erő.. a legrosszabb volt látni ahogy lassan elveszted önmagad. Nem bírtam nézni.. - suttogta majd az ő szemei is a könnyekkel küzdöttek.

- Mit csináltál Matt..? - csuklott el hangom.

- Beszéltem egy olyan lénnyel aki segíthetett rajtad.. és a gonoszságod itt van bennem.. csak együtt győzhetnénk le. Ez azonban sosem jött létre.. mert te mindig meghaltál halandóként. Minden alkalommal elvesztettem egy részem..

- Miért tetted ezt értem? - törtem össze és térdemre csuklottam.

" Jobban érdekeltek a te érzéseid.. mint az enyémek. "