13. rész

 - Kinek a leszármazottja vagyok ? - húztam fel szemöldököm. 

Ezt még ő sem gondolja komolyan.. ez az egész őrültség. Olyan mint egy álom és még mindig nem keltem fel. Mikor fogok egyáltalán? Hülyeség.. ez lenne a valóság.

- Ő róla nem szabad hallanod.. - motyogta halkan 

- Miért ne ? így rám is tartozik Matt! - erősködtem.

- Nem. - mondta mélyebb hangod.

Rémisztő volt.. így inkább nem is érdeklődtem tovább.

- Szóval te egy gyilkos vagy.. - fordultam el tőle.

- Miattad álltam le.. - érintette ujjait bőrömhöz majd végig simultak rajta.

Kirázott a hideg és reszketett minden porcikám.

- El kell menned Matt.. -  törtem meg a csendet.

- Nem akarlak itt hagyni.. - könnyeztek be szemei.

- Te gyilkos vagy.. és rosszabb mint gondoltam. - húzódtam el tőle.

- De én.. de én.. - próbált magyarázkodni.

- Kérlek menj el..

Kezdtek feltörni az emlékek.. emlékeztem pár dologra. Éreztem az érintéseit mintha már megtette volna. Lehunytam a szemeim és láttam a véres falakat majd hallottam a sikoltásokat aztán megláttam a magas férfit.. Matt. Égett szagot éreztem.. majd észrevettem az égő embert.. bizonyára az igazgató. Lángolt és sikoltása hangosabb volt mint amit eltudtam volna viselni, de ő csak elsétált mint aki jól végezte dolgát. 

Azon vette magam, hogy vergődök a kezei közt..

- Mi történt?! - forgott velem a világ.

- Előtörtek az emlék töredékek rólam, igaz?! - hajtotta le fejét.

- Hagytad őt lángolni és szenvedni.. Matt menj el innen kérlek. Gyere vissza később.. de most tudnom kell pihenni kérlek..

- De én.. én leálltam miattad..

- Na ja, de embereket vakítassz meg.. - egyenesedtem ki.

- Csak szívesség volt.. tartoztam Nicknek.. Dorothy.. - szorította meg derekam.

- Menj.. nem vagyok veled hajlandó most beszélni.

- De én.. én.. szeretlek téged.

- Te vagy a sötétségemben a fény.. jobbá teszel.