5. rész

- Ez volt minden vágyam.. - érintette orrát enyémhez.

- Szóval.. mostmár megcsókolsz ?

Kifújta a levegőt, szinte hallottam, hogy vigyorog. Beleremegett a testem és vágyakoztam a puha, zamatos ajkaira. Azután egy mozdulattal megváltotta a világot.. megcsókolt. 

Nem tudom már milyen régóta vártam arra, hogy valaki ilyen érzelemmel, szeretettel csókoljon meg. Ő az akire mindig is vártam. Sajnos a csók nem tartott sokáig mert valakiről közben szépen megfeledkeztünk.

- Khm.. - próbálta jelezni jelenlétét David.

Elengedett majd a falba kapaszkodtam, hogy biztos legyek nem álmodom.

- Most jobb ha mész.. - kutakodtam David után.

- Őrültek között még sem könnyű lenni, igaz David? - utalt rám Nick.

A srác ezután megragadta a kezem és elindultunk oda ahol legelőször beszélt erről a furcsa dologról..

- Megmagyarázok neked mindent Dorothy - feküdt le a kőre.

- Kezdj hozzá mert nem igazán értek semmit.. és nem tudom meddig vagyok képes elviselni a tudatot.. azt amit "látok" - éreztem ahogy könnyek gyűlnek szemembe

- Vagy azt hogy mindenki "betegnek' hisz.. - emlékeztetett

-  Tudom, Nick.. hiba volt.. - kutattam mellkasáért majd ráfektettem fejem.

- Már itt vagy velem.. - karolt át.

Erre a kijelentésre nem tudtam mit szólni.. mert örültem, hogy végre láthatom igazán Őt.. viszont legbelül megölt a tudat.. a tudat hogy megvakultam és látnom kell azokat a dolgokat amitől még a rémálom is jobb. Ő ezt nagyon jól tudta.. legalább is szerintem kiderült az elhallgatásomból majd inkább mellé feküdtem. 

- Megértem a szótlanságod.. ember vagy. De tudom mit akarok.. és az Te vagy, akár látsz akár nem. - ujjait összefonta az enyémmel.

Ezek a szavak örökre itt maradnak a szívemben még akkor is ha talán nem lesz mindig mellettem.. Most gondolom őrültnek néztek.. "Miért ne maradna mindig veled?" Mert egy  félév után történt valami és félig elvesztettem őt.. de még nincs vége a szörnyűségeknek. Egyik este Nick a pincébe vezetett..