16. rész

- Matt! - kiabáltam.. de akkor már éreztem az ürességet és a furcsa érzést amit bennem hagyott. Sikerült elvesztenem egy olyan embert aki mellet önmagamat adhattam. Mindent elvesztettem, minden olyan bonyolult. Miért történik ilyen velem? Szinte már senkinek nem számítok. Teltek a napok tétlenül és vártam hogy végre hazatérhessek. Sokan meglátogattak, nagyon örültek, hogy visszanyertem a látásom.. talán én voltam az egyetlen aki még sem örült ennek annyira. Már majdnem megbékéltem az érzéssel és próbáltam hitegetni magam.. " Ez mind csak álom volt Dorothy " és véget ért.

- Dorothy.. - kisérte be Nick-et az épp vele lévő ápólónő.

- Nick.. - most viszont örültem egy ilyen arcnak.. aki tudja miket éltem meg.

- Hallottam.. hallottam hogy újra látsz.. nagyon örülök. - leültették a mellettem lévő székre.

- Magunkra hagyna, kérem?

- Természetesen. - válszolt majd kisietett.

Vártam mit fog most szólni.. egyáltalán tényleg örül e annak hogy újra látom a világot.

- Tényleg örülök.. sokkal jobban jártál! A sötétség nem egy gyenge lánynak való. - érintette meg ágyam.

- Te is tudod, hogy rohadtul nem vagyok gyenge Nick. - ültem fel.

- Szerinted Matt nem kihasznált csak? - sóhajtott majd megfogta ujjaim.

- Őszintén.. hányszor csókolt meg? - csuklott el hangja.

Nem igazán akartam neki választ adni, hisz ő még szeret és én tiszteletben tartom ezt..

- kérlek válaszolj.. - szorította meg kezem.

- 3x vagy 4x.. - sütöttem le szemeim.

- Azért ennyire erős.. - engedett el mintha elhagyta volna a remény.

Elállt a lélegzetem.. szóval csak kihasznált? Mindvégig hazudott nekem? Iszonyatosan fájt az üresség amit hagyott és érte.. érte  inkább maradtam volna vak.. ezek szerint semmit sem jelentettek azok a szavak amiket mondott.. én pedig ezért bántottam Nick-et.

- Sajnálom..

Felálltam és összepakoltam a ruhám míg ő érezte ahogy lassan összetörök és leülök mellé. Akaratlanul elkezdtem könnyezni..

- Ki vagyok én Nick? vagy egyáltalán mi vagyok? - kuporodtam a széken össze.

- Egy olyan lány ... aki eszméletlen nagy energiával bír.. és történjen bármi.. de hamarosan ráfogsz jönni. - nyújtotta kezeit felém én pedig a nyakánál ragadtam meg és öleltem magamhoz.

- Soha nem leszel egyedül. Gyere vissza dolgozni.. minden menjen úgy mint régen. - suttogta.

Ezután tényleg minden olyan lett mint régen. Bele sem gondoltam, hogy eddig milyen unalmas volt az életem. És most hogy tudtam a világ hazugság.. sosem hittem annak amit látok. Nick szobájába mindig bepillantottam és mosolyogtam mintha minden rendben lenne és már nem izgatna Matt.

- Dorothy.. lemennél a pincébe felhozni a fekete fehér filmeket? - kérdezte Lilith

- Persze.. - bekaptam az utolsó falat kekszet és elindultam lefelé a meredek lépcsőkön.

Picit féltem is.. hisz mikor utoljára itt jártam nem épp csodás látvány fogadott.

Akkor felkapcsoltam a villanyt.. nem láttam nélküle semmit. Elkezdtem kutakodni a dobozok között amikor hirtelen pislákolni kezdett a lámpa.. és a dobozok amik fentebb helyezkedtek a földön landoltak. A szívem gyorsabban vert mintha épp futottam volna.. egy kéz simult a vállamra.. óvatosan megfordultam..

- Hát megtaláltalak.. - pislogott Anette.

- Hogy látlak téged ha Mattet nem?! - persze.. egyből róla szólt a kérdésem.

- Gyere velem, elmagyarázom viszont itt nem vagy biztonságban.