20. rész

Egy pillanatra elvesztettem mindent. Kiesett minden,az is hogy egyáltalán miért vagyok itt és hogy kit kerestem.

Arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem és nem tudok mozdulni. Sikeresen kinyitottam szemeim majd körbenéztem. A székhez voltam kötözve elég szorosan. Éreztem ahogy a kötél feszül karjaimon szinte már lüktettek a fájdalomtól. Ordítani sem tudtam mikor közeledni kezdett felém egy árnyék. Egyre közelebb ért hozzám amikor ujjai már arcomat simították. Elhúztam tőle, de ez csak feldühítette. Nem próbálkozott újra, hanem a mellettünk álló magas, szürke, vas asztalhoz sietett. Tű volt a kezében amin keresztül fonta a vastag cérnát. Fogalmam sem volt mit tervez amíg vissza nem lépett hozzám azután kitámasztva fejem szúrta át a tűt először alsó majd felső ajkamon. El nem tudjátok képzelni mennyire fájt. Nem mertem megszólalni sem hisz így még rosszabb volt. Szemeimet véresre könnyeztem. Majd a végéhez ért.. szépen lassan átfonta az utolsó öltést számon.

Fellélegeztem pedig még mindig elképzelhetetlenül fájt. Szörnyű dolgokon kedett el járni az agyam hisz ha Matt csalt ide tudna segíteni is. Ezek szerint minden hazugság volt. Már nem is bánom, hogy így halok meg. Túl sok emberben bíztam.. "emberben"..

Ez volt a legnagyobb hiba.. annak ellenére hinni, hogy többször átvert.. persze.. próbáljuk elhinni a szépet és jót, de semmi nem tart örökké. Főleg nem a boldogság.. A gondolatok kezdenek már megőrjíteni, bárcsak én is olyan lennék mint a többi hulladék. Inkább hazudnék és csalnék minthogy ezt érezzem, mert hiába vagyok jobb.. hiába.

- KÉRLEK NE BÁNTS! KÉRLEK!!! NAGYON FÁÁJ! Dorothy -hallottam a hangokat.

Kinyitttam a szemeim.. és nem voltam ott. Nem voltam már a székben.. ajkaimhoz kaptam tenyerem, de nem voltak egymáshoz varrva. Előttem ült egy nő a székben.. szemei már összevarva.. kezei felvagdosva és ami a legszörnyűbb, hogy nekem könyörgött.. amikor odaléptem, hogy gyorsan segítsek rajta.. félni kezdett.

- Kérlek állj le.. nagyon fáj.. - rémületében már sírni kezdett.

Ekkor megláttam kezemben a véres tűt...

- Ezt én tettem..?