17. rész

Fogalmam sem volt merre megyünk, elég sötét volt odalent. Közben beszélni kezdett hozzám.

- Szóval.. igazából most azért látsz, mert képes vagy rá. Csupán akarnom kell és láthatsz, Matt.. azt akarta, hogy éld tovább az életed..de ő nem tudta mire válalkozik. Teljesen.. megbolondult. - lihegte és egyre gyorsabban tartottunk előre.

- Hogy mi ?! - húztam fel szemöldököm. Megálltam majd elhúztam kezeim az övéből.

- Nick azt mondta kihasználta.. az energiám vagy mit. 

- Gondolkozz már Dorothy.. egy olyan ember mondta ezt aki minnél messzebb akar tartani Matt-től. - tört ki magából Anette aztán újra megragadott és tovább mentünk. Egy nagy szoba volt, üres falakkal, egyetlen egy ágy töltötte ki a teret.

- Matt..- szólította testvére.

- De azt mondtad nem akarja, hogy lássam.. akkor nem is fogom.

- .. akaratlanul is látni fogod, annyira gyenge már.. nem képes rá. - gyengült el Anette szorítása ezután elengedte ujjaim.

Akkor megjelent... ott feküdt az ágyon.. teljesen megváltozott.

- Nővérem.. - kezdett el hangosan nevetni.

- Matt.. mit tettél magaddal.. - sóhajtottam.

Oldra nézett majd szemügyre vett nem volt jó ötlet mert hirtelen ordibálni kezdett..

- ANETTE! KEZDŐDIK, MÁR MEGINT LÁTOM ŐT, MÁR NEM BÍROM ANETTE! - kezdte ütni fejét.

- Ő tényleg itt van veled.. - fogta le erőtlenül.

Odasiettem ágyához és megfogtam arcát és közelebb rántottam.

- Én vagyok az Matt, Dorothy, itt vagyok - szöktek ki szememből könnyek.

- NEEM! - ordította és kiszabadult kezeim közül.

Felült és furcsán kezdett rám nézni.

- Hisz te vagy ő.. - könnyektől ragyogott szeme.

- Igen.. Matt.. igen. - suttogtam.

Felállt majd odasétált hozzám.. nem akart szavakat csupán egy valamit..

"Belesutogott a számba" inkább.

Visszanyertem őt és vele mindent amit nyújtott nekem.. ám akkor...

- Kellj fel édesem, sietned kell a munkába - rémített fel David a csodálatos álmomból.

Valahol érzem.. tényleg szüksége van rám.. még mindig Ő és Ő.. azt hiszem elvesztettem az eszem.