19. rész

Azután hirtelen elsötétült minden. Mintha nem akarta volna, hogy tudjam és simán elrejtette volna előlem, hogy elfoglalta Nick testét. El nem tudom képzelni hogyan tudta megtenni hisz szinte észrevehetetlenül csinálta. Mindvégig eljátszotta, hogy vak.. és hogy ő Nick.. sikerült bolondot csinálnia belőlem.

- Matt..? - néztem körül kutatva őt a sötétségben.

Nem láttam semmit.. ez az érzés kicsit emlékeztetett minden gondolatomra ami azelőtt a fejemben járkált a vak emberekről. " Csak sötétség, sötétség mindig, mindenhol " persze ez azóta már megváltozott mióta én is részese lettem a titoknak.

Ujjaimmal próbáltam kutatni valami szilárd tárgy után hátha megtudom magam támasztani mivel ez a fénytelenség már megszedítő volt számomra. Tapintottam a falakat majd egy kisebb tárgyat ragadtam a kezembe.

- Igen, egy lámpa! - kapcsoltam be, de akkor olyat láttam.. amit másnak sem kívánok.

A földön zsákokba rejtett hullák feküdtek.. vértől ázott testük szaga átjárta a helységet.

Kiszáradt ajkaimhoz kaptam jobbkezem és próltam csendben maradni. Nem akarom magamra hívni senki figyelmét.. főleg nem az ővét.. az övét aki képes volt ilyet tenni. Lehunytam szemeim majd elindultam az előttem álló ajtó felé.

Óvatosan megfogtam a hideg, vékony kilincset majd lassan.. elég lassan kezdtem kinyitni majd beléptem a hűvös szobába. Az egyetlen fényt adó tárgyat én tartottam, felkutatva vele a szoba kis zugait. Akkor egy alakot láttam közeledni felém..

Fején már csak pár hajszál helyezkedett és vékony teste egyre csak közelebb ért hozzám. Hátráltam, de mire megfordultam, hogy elhagyom a helyet az ajtó.. az ajtó már nem volt ott. Itt a vég.. biztos voltam benne, hogy nem fogok innen menekülni. Egyre közelebb volt majd megláttam az arcát.. nem voltak szemei. Tehát nem lát.. csupán a hangokat figyeli. Leggugoltam a falnak dőlve, és próbáltam a lehető legcsendesebben maradni.

Erre hirtelen eltűnt én pedig felállva észrevettem, hogy újra ott az alacsony ajtó mellettem. Gyorsan próbáltam volna kimenni rajta.. de zárva volt. Hangokat hallottam.. megfordultam..

Nem láthattam az arcukat.. maszk volt rajtuk, viszont hallottam mit beszéltek közben próbáltam észrevétlen maradni.

"

- Milyen kár hogy nem láthatom az arcotokat.. de ti sem láthatjátok az enyém.. - nevetett félelmetes hangon a férfi.

- Kérem.. kérem.. ne tegye.. - könyörgött a széken ülő nő.

- Hallottad mit kért Mandy? segítsünk nekik.. meglátni a valóságot. - vette elő éles kését.

- Ne féljetek.. fájni fog.. - támasztotta kezeivel a nő fejét.

A férfi már a nő szemeit vizsgálta.. majd a késsel szépen alányúlt.. eközben a lány ordítva adott hangot fájdalmának.

- Kint van - nevetett

Ezután fájdalmat éreztem a fejemnél.. összeestem a földön.